Hétvégi piknikhez: korianderes csirkeszendvics brie sajttal

Itt a hétvége, és amennyire hihetünk a jelentésnek, nem lesz rossz idő, tehát rajta, nyomuljunk ki a kertbe/rétre/Margitszigetre/Városligetbe - bárhová, a lényeg, hogy a jó idő ürügyén csapjunk egy laza pikniket. Vigyünk pokrócot, játékokat, kutyát, gyereket, és természetesen minél több, szállítható ételt és italt: bodza/málnaszörpöt üvegben, termoszban, epret dobozban, fasírtgolyókat, répacsíkokat, bagettet, koktélparadicsomot, miegymást. Ehhez ajánlom most ezt a szendvicset is, ami a friss ízeivel szuper alapja lehet a hétvégi, szabadban elköltött ebédnek.

Onnan jött az ötlet, hogy tegnap munka után beugrottam a kedvenc zöldségesemhez, ahol kaptam friss koriandert. A fagyasztóból pedig szintén tegnap vettem ki egy csirkemellet, ami mára ki is engedett, gondoltam, ennek örömére készítek egy jó kis szendvicset. A zöldségesnél szereztem lime-ot is, fokhagymát nyilvánvalóan találtam (nem is tudom, mihez kezdenék, ha egy napon fokhagyma nélkül maradnék, brrr, ne is gondoljunk bele), ezekből készítettem a marinádot: egy maréknyi koriander apróra vágva, összekeverve egy szétnyomott fokhagymagerezddel, meg az egy darab lime kifacsart levével. Ebben megforgatjuk a csíkokra vágott csirkemellet, még sózzuk-borsozzuk picit, majd dobozba helyezzük, és betesszük a hűtőbe, érlelődjön kicsit. Attól függően, mennyi időnk van, illetve mennyire éretten szeretnénk a húst, félóra, vagy akár néhány óra múlva kivesszük a hűtőből, és serpenyőben, vagy grillen készre pirítjuk. Félbevágunk egy bagettet, az alsó részére majonézt kenünk, ráhalmozzuk a csirkét, majd erre jön a csíkokra vágott brie, és a bagett teteje. Aki szereti, még salátalevelekkel, vagy akár körtével is megdobhatja. Friss, finom, különleges!

Most pedig én Kislaki Tavaszra el, Facebookon kövessétek a beszámolót!

Spenót és juhtúró boldog egyetértésben: a quiche meg a kosárka

Úgy érzem, lassan ideje lesz, hogy elindítsak egy külön quiche-rovatot, őrület: persze már megint azt készítettem, ráadásul a nagyjából állandó alapanyagaimmal, a spenóttal és a juhtúróval. Kész vagyok ettől a párosítástól, tésztára szósznak, húsba töltve, egészen mindegy, mert kivétel nélkül mindig üt. Alapvetően friss spenótot szoktam használni, de most otthagytam a már korábban megvásárolt csomagot az irodai hűtőben ki akartam próbálni, milyen a fagyasztottal, ezért azt vettem, és milyen jól tettem! Mert hogy ilyen kis haverok jöttek elő a csomagból:

Szinte az én szívem szakadt meg, amikor mégis bele kellett őket dobálnom a fazékba, de aztán végül oda kerültek, ahol olvadoztak kicsit, majd nyomtam hozzájuk egy kis fokhagymát, csak az illat kedvéért (nem, annál jóval többet). Tejszínnel dúsítottam a szószt, és sóztam-borsoztam (akinek tetszik, tehet bele mást is - én például egészen kíváncsi vagyok, milyen lehet szerecsendióval).

Aztán ezt a keveréket beleöntöttem a már elkészített tésztába (az elkészítés folyamatát itt írtam már korábban), és morzsoltam rá juhtúrót. Megszórtam reszelt sajttal is (mivel cifrázni akartam, ezért parmezánt), és betoltam a sütőbe. Negyedóra-húsz perc kell neki, és kész az egység (fotó nincs, mert a tészta elfogyott, mielőtt eszméltem volna).

Na most. Jön a plusz. Én valami miatt (valószínűleg azért, mert nem figyelek oda eléggé) mindig kicsit nagyobbra nyújtom a tésztát, mint ami elég, és a levágott szélét általában - szégyen, de - kidobom. Most viszont remek módot találtam a hasznosítására, egyúttal a lelkiismeretemet is megnyugtattam, hogy nem hagyom kárba veszni az ételt (nem szoktam egyébként, ez kivételes eset). Szóval, a maradék tésztát kinyújtottam, és kibéleltem velük néhány nagyobb szuflé formát (ehhez használható például ilyen vagy ilyen, azaz utóbbiból inkább az eggyel kisebb, csak azt most nem találom az oldalon).

A tölteléket ugyanúgy készítem, mint a quiche-nél: olyan ügyesen elosztottam a spenótszívecskéket, hogy a lepényhez használt után még maradt három, ebből készítettem a szószt. A zöldséget szépen belekanalazzuk a formákba, és morzsolunk rá juhtúrót.

Mehet a sütőbe, pont úgy sül, mint a nagy testvér. Odanézz!

Az inspirációért köszönet a Mozaik Kávézónak, ahol quiche mindig akad, spenótos-juhtúrós meg különösen! Ezzel a dallal szeretnénk meglepni őket, mert tudjuk, hogy szeretik (legalábbis reméljük:)):

A recept meg nehogy kimaradjon:

A tésztához:

12,5 dkg vaj
18,5 dkg liszt
2-3 evőkanál víz

A töltelékhez:

1 csomag fagyasztott spenót (vagy kb. 30 dkg friss)

20 dkg juhtúró

1,5 deci tejszín

2 gerezd fokhagyma

só

bors

Nem dobunk ki kaját, csak kicsit átalakítjuk

Azt hiszem, bátran mondhatom, hogy ebben különösen jó vagyok. Tudni kell, hogy a drága Ház Ura 2 naposnál régebbi kaját már nem hajlandó elfogyasztani, de kedves olvasóim ti is tudjátok, hogy vannak fogások, amiket egyszerűen képtelenség kis adagban elkészíteni (ezzel kapcsolatban egyébként a mai napig nem tudtam meggyőzni).

Nos, a héten csirkepörkölt volt, ám úgy alakult, hogy elég sok maradt belőle. Mihez is kezdjek vele? Eszembe ötlött, hogy csinálhatnék hortobágyit. Plussz volt a fagyasztóban a fentiek miatt lefagyasztva egy adag disznóból készített pörkölt. Ezekből kerekedett a húsos palacsinta. Persze a férjem így már jóízűen megette:)

Húsos palacsinta

hozzávalók:

bármilyen húsból pörkölt, akár keverve is

1 nagy doboz tejföl

2 dl tejszín

12 db sós, nem túl vékony palacsinta

só, bors, pirospaprika

Pontos arányokat nem tudok, minden attól függ, mennyi a pörköltünk. Nekem kicsit több maradt csont nélkül mint 0,5 kg. Ehhez sütöttem 12 db sós palacsintát (fél liter tej, 3 db tojás, liszt, szóda, só, olaj de ezt úgyis mindenki tudja). A húst nagykéses robotgépben (mi a pontos neve ennek?) apróra vágtam, fűszereztem majd hozzákevertem a tejszínt. A palacsintákat megtöltöttem a masszával, majd kivajazott tepsibe fektettem őket. A tejfölt kikevertem 2 ek liszttel, sóval, csipet pirospaprikával és nyakon öntöttem a szépen elrendezett palacsintákat.

Forró sütőben 15- 20 perc alatt pirosra sütöttem. Jaaaaaaaj de szép lett!:)

A szemfülesek kiszúrhatták, hogy a képen csak 6 db palacsinta látható, nem csalok, ez azért van mert jó meny lévén anyósomék is kaptak egy adagot.