Mexikói kavalkád

Kedves Mindenki, egy ideje nem jelentkeztem, de most egy szép tarka bejegyzéssel térek vissza a színre. A minap egy bohókás lánycsapat járt nálam, akiket - temperamentumuknak megfelelően, na meg azért is, mert szeretjük - mexikói vacsorával örvendeztettem meg.

Mindezek előtt fontosnak tartom közölni azt, hogy egyik törzshelyem már régóta az Arriba, a kedves kis mexikói gyorsétterem, amit emlékeim szerint talán három évvel ezelőtt, egy nyári vizsgaidőszak utáni kétségbeesett pillanatomban fedeztem fel. Akkoriban az Oktogon közelében laktam (mint ahogy most is, csak máshol), ez a hely pedig akkor életmentőnek bizonyult, azóta is kitartok mellette hűségesen. Mindig minden friss, a hús megfelelően fűszerezett, a jalapeno kellően csípős, a kiszolgálás példaértékű, a hangulat pedig szintén kedvemre való - barátságos színek, vicces zene és szintén szellemes falfestmények.

Wellness falatok-gomolyás szendvicskrém

Tudni kell rólam, hogy nem igazán rajongok a felvágottakért. Sokkal inkább kedvelem a sajtokat és a saját magam készített szendvics feltéteket. Utóbbiból gondolom, párat fogok majd itt prezentálni, de most essen szó egy nagyon egyszerű és azonnal fogyasztható krémről.





hozzávalók:

100 g gomolyatúró

1 dl tejföl

5-10 dkg reszelt sajt

negyed gerezd reszelt fokhagyma, bors


Mindent összekeverni, esetleg sózni, pirítósra, friss kenyérre, sós kekszre kenni, zöldséggel fogyasztani. Ha kibírjátok, hogy pár órát álljon a hűtőben, még jobb lesz.

Én legutóbb korpovit keksszel, retekcsírával ettem. Éljen az egészséges életmód!!!:)

Mustáros halfilé spenótos krumplival

Egy egész hétvégén át tartó masszív zabálás után néha kifejezetten jól esik egy kis könnyű fogás, nálam ebbe a kategóriába esik a következő étel, amely nem ma készült ugyan, de nem is rég, csak lusta voltam posztolni.
hozzávalók (2 főre):
4 szelet halfilé (jelenlegi favorit a pangasius)
mustár, só, bors, vaj
4-5 szem krumpli
0,5 kg mélyhűtött leveles spenót
2,5 dl tejszín
szerecsendió, fokhagyma

Sütőtök krémleves

Múltkor már írtam egy sütőtökös ételről, most következzen egy másik nagy kedvencem, az ebből készült krémleves. Igazából ennek az ételnek köszönhető nagyvonalú megbocsátásom a sütőtöknek az általa engem ért gyerekkori traumákért. Téli estéken vacsorára fogyasztjuk. Hasonlóan készül, mint a múltkori gnocchi.

JÁTÉK!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Mivel a héten nem igazán tudok említésre méltó konyhai tevékenységről beszámolni, de a világért sem szeretném figyelmeteket lankadni hagyni vagy csalódást okozni. Ezért, hogy érezzétek a törődést, kitaláltam nektek egy nagyon izgalmas játékot.

Az alábbi kép részletéből kellene kitalálnotok, hogy ki vagy mi állt nekem modellt.
Aki harcba szállna egy adag házi készítésű sütiért (made by ChefSisters), küldje meg tippjét e-mail címünkre: chefsisters@gmail.com.
A megfejtés beküldési határideje: 2011. február 28. éjfél


Tehát a kérdés: mi látható a képen?




A helyes megfejtést beküldők neveit stílusosan sütőpapírra vetjük, majd egy kuktából fogókesztyű segítségével fogjuk kisorsolni. Ezt természetesen közjegyző hiányában dokumentálni is fogjuk nektek.
Remélem, máris özönlenek a megfejtések a levelesládánkba:)

Citromot a csirkébe, de gyorsan!

Mivel néhányan már reklamáltak, hogy hol van a zsírosabb kontent, most következzék egy kis hús. Nemrég lányos vacsora volt nálam, ahol hangsúlyos szerepet kapott egy bizonyos baromfi, ezért arra gondoltam, megírom nektek a körülményeket. Mégpedig, hogy mi történik akkor, ha három lányt szembesítenek egy szépen fejlett, ámde annál döglöttebb bontott csirkével.

Én alapvetően ügyesen kezelem ezt a témát, a combokat általában tepsiben megsütöm, még bolondítom is ezzel-azzal, füstölt sajttal, olívabogyóval vagy paradicsommal. Szárnyakat is szoktam készíteni, egy ősrégi Magyar Konyhából ellesett páccal, ami narancs- és citromlé, fokhagyma, méz, frissen reszelt gyömbér és mustár keveréke. Egész csirkét viszont ritkán sütök, pedig nagyon hálás, mert egyrészt az elkészítés napja után még legalább három napig eszem különböző variációkban, pl. szendvicsben, vagy rakott tésztában. Másrészt, körülbelül semmi gond nincs vele, csak gondosan elő kell készíteni, aztán bent kell hagyni a sütőben néhány órát, felügyelet nélkül elkészül.

Gombás quiche, és máris kísérleteztem

Régóta szívfájdalmam (hasonló problémáról Péter Anna már a malackarajon is írt, igaz, ott krémest készített: http://malackaraj.blog.hu/2011/01/28/ezer_lapocska), hogy Magyarországon nem lehet tisztességes, lepénynek, pie-nak, pitének, meg egyáltalán semmi hasonlónak való bolti tésztát kapni. Visszasírom a féléves walesi tartózkodásom alatt kóstolt pitéket, kivétel nélkül mind bolti tésztából - ezek valahogy csodálatosan omlósak voltak, és nem is telítettek el annyira, mint az itthoni bolti leveles vajas. Szóval, rengeteg kifogástalan élelmiszercikke ellenére a magyar piac még adósom egy rendes pitetésztával, addig is kétségbeesve próbálom én elkészíteni a tökéletest.

Szerencsére fordulóponthoz érkeztem akkor, amikor egy vega szakácskönyvben (nem is tudom, milyen indíttatásból vettem valaha VEGA szakácskönyvet, de ez most nem érdekes) megtaláltam a világ legegyszerűbbnek tűnő receptjét, a quiche-t. A könyv azt írja, hogy mindösszesen vaj, liszt és víz kell az elkészítéséhez, ami igazán kedvemre való, mert sokkal több hozzávalót én sem tennék egy tésztához. Eddig összesen háromszor készítettem el, és csak egyszer rontottam el majdnem, de erről mindjárt.

Már megint spenót?

Aki olvasott korábban, képben van. Pénteken éppen a spenót mentette meg a napomat, ezért megérdemli, hogy még egy bejegyzést szenteljek neki. Kedvelem ezt a bolondos zöldséget, egyébként már egészen kicsi koromtól kezdve (nálam a sóska volt a mumus, én így osztom két csoportra az emberiséget). Sokáig nem jutott eszembe, hogy főzeléken kívül másra is használható, a héten viszont már kétszer is új szerepet kapott nálam.

Ugye pénteken tésztában volt, viszont maradt néhány levél (na jó, egy egész zacskó, nem tudom még mihez kezdek a többivel de majd kitalálom). Elárulom, reggelizni egyébként szinte sosem szoktam, csak az irodában maximum, az meg nem az igazi. De mostanában elhatároztam, hogy változtatok ezen a rossz szokáson, nem csak azért, mert így sokkal jobban indul a napom, hanem azért is, mert nagy tere van itt a kreativitásnak, de ezt majd látni fogjuk.

Nem dobunk ki kaját, csak kicsit átalakítjuk

Azt hiszem, bátran mondhatom, hogy ebben különösen jó vagyok. Tudni kell, hogy a drága Ház Ura 2 naposnál régebbi kaját már nem hajlandó elfogyasztani, de kedves olvasóim ti is tudjátok, hogy vannak fogások, amiket egyszerűen képtelenség kis adagban elkészíteni (ezzel kapcsolatban egyébként a mai napig nem tudtam meggyőzni).

Nos, a héten csirkepörkölt volt, ám úgy alakult, hogy elég sok maradt belőle. Mihez is kezdjek vele? Eszembe ötlött, hogy csinálhatnék hortobágyit. Plussz volt a fagyasztóban a fentiek miatt lefagyasztva egy adag disznóból készített pörkölt. Ezekből kerekedett a húsos palacsinta. Persze a férjem így már jóízűen megette:)

Húsos palacsinta

hozzávalók:

bármilyen húsból pörkölt, akár keverve is

1 nagy doboz tejföl

2 dl tejszín

12 db sós, nem túl vékony palacsinta

só, bors, pirospaprika

Pontos arányokat nem tudok, minden attól függ, mennyi a pörköltünk. Nekem kicsit több maradt csont nélkül mint 0,5 kg. Ehhez sütöttem 12 db sós palacsintát (fél liter tej, 3 db tojás, liszt, szóda, só, olaj de ezt úgyis mindenki tudja). A húst nagykéses robotgépben (mi a pontos neve ennek?) apróra vágtam, fűszereztem majd hozzákevertem a tejszínt. A palacsintákat megtöltöttem a masszával, majd kivajazott tepsibe fektettem őket. A tejfölt kikevertem 2 ek liszttel, sóval, csipet pirospaprikával és nyakon öntöttem a szépen elrendezett palacsintákat.

Forró sütőben 15- 20 perc alatt pirosra sütöttem. Jaaaaaaaj de szép lett!:)

A szemfülesek kiszúrhatták, hogy a képen csak 6 db palacsinta látható, nem csalok, ez azért van mert jó meny lévén anyósomék is kaptak egy adagot.

Mivel kárpótolja magát a lány, ha ebéd után éhes marad?

Nyilván több oka lehet, ha ebéd után éhes maradsz - velem sajnos egy kellemetlen baleset történt ma, amit nem is nagyon akarok részletezni, inkább gyorsan kezdem a recepttel. Azért csak annyit, hogy mivel nem volt időm főzni, tegnap este előrelátóan kivettem a mélyhűtőből egy doboz édesanyám által készített paradicsomos káposztát, ezt szántam magamnak ebédre. Ez sajnos igen rossz döntés volt, valahogy rosszul viselte a cucc a fagyasztást, kiderült, hogy a kocsonyás káposzta meg a paradicsomszármazékok nincsenek jó viszonyban, velem meg még kevésbé. Azt hiszem, kábé óvoda óta először döntök úgy, hogy többet nem eszem paradicsomos káposztát. Így viszont kénytelen voltam főzni egy jó vacsorát magamnak cserébe, hogy valahogy elfelejtsem az ebédkor átélt borzalmakat.

Útközben hazafelé csak ez éltetett, nagyon bátran egyetlen útszéli kínai kifőzde csábításának sem dőltem be, mert ugyan gyorssegély lett volna, de nem erre vágytam. Hanem! Otthon volt egy kis sonka, spenót még a hétvégéről, tejszínt szereztem, fokhagyma természetesen mindig van, úgyhogy az ötlet meg is született: spenótos-sonkás tészta.