Újra támad az Orderbrothers: élet a Vifonon át

Gringow mesteri rendelési technikái után most gpontadam vezet minket az alapanyagok eddig talán kevéssé becsült, ám annál több lehetőséget rejtő területére: 

"Enni mindenki szokott - pár fényevőt és gyémánt fokozatú jógit kivéve - nem csoda, hogy mindenkit foglalkoztat az evés. Gasztroblogokból már Dunát lehetne rekeszteni, mégis igaz, hogy ahányan vagyunk, annyiféleképpen tudunk közelíteni az ételekhez, úgyhogy egészen biztosan mondhatom, hogy még mindig nincs lefedve a teljes gasztrogalaxis a blogoszférában.

A gasztroblogok nagy része az ételek elkészítése és az elfogyasztásuk közben érzett illatok és ízek körül forog, aminek kétségtelen a létjogosultsága, de a Nemzeti Együttműködés Rendszerében léteznek olyan emberek is, akiknek primerebb igényeik (is) vannak - a miért a mi szempontunkból teljesen mindegy - és az ár/érték arány valamelyik értelmezése szerint választanak vagy készítenek ennivalót. Ezek közül most a legelvetemültebb szemléletet veszem elő, ami szerint az evés fő feladata a pillanatnyi éhség rövidtávú csillapítása, a lehető legkevesebb energia ráfordítással, házhoz szállítás nélkül. Igen, a vifonról lesz szó.

Amikor a telefon a fakanál: bemutatkozik az Orderbrothers

Rendhagyó bejegyzés, sőt mi több, bejegyzések következnek a Chefsisters blogon, ahol ezen a héten egészen más oldalról közelítjük meg az étkezési kultúrát. Bemutatjuk két vendégszerzőnket, az Orderbrotherst, azaz gringow és gpontadam urakat, akik a kedvünkért tökélyre fejlesztették a pizzarendelést és a konyhai minimál alapanyagok hasznosítását, Nektek pedig egyszerű, hasznos tippekkel fognak szolgálni az éhség leküzdéséhez.

Kellemes Húsvéti Ünnepeket kívánunk kedves Olvasóink!

Egyetek sokat, mi már mozdulni sem bírunk, pedig van még hátra bőven az ünnepekből.
Aztán ne hozzatok ránk szégyent! Hízni kötelező!:)

Megnyertük a Culinaris medvehagyma-receptversenyét!!! + medvehagymás gofri lazacpástétommal

Na kérem, úgy bizony, a tegnapi napon szépen első helyet szereztünk a Culinaris medvehagyma receptversenyén. Most mondhatnánk, hogy hajszál híján, de nem. Nektek is köszönhetően hat ponttal húztunk el, ezért hála, hála mindenkinek, aki szavazott! Persze mindez nem lenne teljes a recept nélkül, következzen hát most a nyertes kombináció, a medvehagymás gofri és a lazacpástétom!

Olvasói levél: a hummusz visszavág

Bizony, olvasói levelet kaptunk megint, méghozzá Katától, aki egy múltkori Facebook-posztra reagálva küldött nekünk egy szuper csicseriborsó-receptet. Mi pedig ennek kapcsán szerettük volna kicsit kifejteni a hummusz-témát, ezért megkérdeztük kedves barátunkat, Varga Gábort, a Budapest egyik legjobb hummusz-lelőhelyének számító Grenadin Stúdió&Bár tulajdonos-üzletvezetőjét, hogy mitől jó nekünk a csicseriborsó, illetve mi kell a tökéletes krém elkészítéséhez.

De először jöjjön tehát a levél:

"Kedves ChefSisters!
A minap FB-n szót ejtettetek a hummuszról, amit nagyon szeretek. Alapanyaga a csicseriborsó, ami roppant egészséges is, rengeteg vitamint tartalmaz, alacsony a zsírtartalma, magas a rosttartalma. Készítettem egy egyszerű, tápláló főzeléket, megosztom a receptet, hátha valakinek ínyére válik.

Csicseriborsó főzelék

Hozzávalók 2 szemelyre:

150 gr csicseriborsó
80 gr vegyes borsóféle (ez tartalmazott lencsét, sárgaborsót, zöldborsót)
5-6 babérlevél
zöldséges leveskocka
2 szem közepes krumpli
1 kisebb pohár tejföl
só, bors, paprika

Rozmaringos szűzérmék sült zöldségekkel, sültpaprika krémmel

Nos, nem is értem miért nem eszünk gyakrabban szűzpecsenyét. Egyszerűen nem jut sosem eszembe. Most is csak annak köszönhető, hogy megjelent a repertoáromban, hogy a hentesnél véletlenül megláttam a hosszú húshengereket szépen befóliázva. Pedig nincs rajta zsír, nem kell csontozni, szép tallérokat lehet belőlük szeletelni, hamar elkészül és nagyon-nagyon finom! Arra figyeljetek, hogy ha van rajta hártya azt mindenképp szedjétek le róla.

Amikor a Ház Ura főz

Sikerült egy nehezen múló vírust összeszednem, ami már több mint egy hete tart. Az első pár nap semmihez nem volt erőm, ezért a Ház Ura vette birtokba a konyhát (micsoda férfi!). Az ő receptjét osztom meg most veletek:

Parasztkaja

Lazacos tagliatelle és csokis szuflé: a dolgozó nők vacsorája

Van az úgy, hogy a dolgozó nő rohanással teli hétköznapjaiban is szükség van egy-egy laza vacsorára. Amikor a fáradt munkaerő kibújik a magassarkúból, és tudja, hogy nemsokára olyat készít, amit a vállalati étkezde személyzete együtt csodálna irigykedve, percekig némán. Ilyenkor a laptop és a vágódeszka szép egyetértésben pihennek egymás mellett, gyöngyözik a víz, fő a tészta, közben a sütőben készül a szósz, a telefon pedig csörög, de ezúttal senki nem veszi fel (csak az emaileket csekkoljuk gyorsan, de tényleg!).

No de ne beszéljünk képekben: Nelli, a kommunikációs szakember, az egyik hazai mobilszolgáltató kiváló munkatársa látott vendégül, hogy egyik specialitásával, a már sokszor kipróbált lazacos tagliettellével lepjen meg. Én pedig hálából, amiért ilyen kedves, chilis csokiszuflét készítettem desszertnek. Nelli ritkán főz, akkor viszont nagyon: a mostani vacsora is olyan tip-topra sikerült, mint amilyen ő maga:) Következzék hát a recept, ami már annyiszor bevált - lazacos tészta fehérborral, tejszínnel és mustárral.

Spenót és juhtúró boldog egyetértésben: a quiche meg a kosárka

Úgy érzem, lassan ideje lesz, hogy elindítsak egy külön quiche-rovatot, őrület: persze már megint azt készítettem, ráadásul a nagyjából állandó alapanyagaimmal, a spenóttal és a juhtúróval. Kész vagyok ettől a párosítástól, tésztára szósznak, húsba töltve, egészen mindegy, mert kivétel nélkül mindig üt. Alapvetően friss spenótot szoktam használni, de most otthagytam a már korábban megvásárolt csomagot az irodai hűtőben ki akartam próbálni, milyen a fagyasztottal, ezért azt vettem, és milyen jól tettem! Mert hogy ilyen kis haverok jöttek elő a csomagból:

Szinte az én szívem szakadt meg, amikor mégis bele kellett őket dobálnom a fazékba, de aztán végül oda kerültek, ahol olvadoztak kicsit, majd nyomtam hozzájuk egy kis fokhagymát, csak az illat kedvéért (nem, annál jóval többet). Tejszínnel dúsítottam a szószt, és sóztam-borsoztam (akinek tetszik, tehet bele mást is - én például egészen kíváncsi vagyok, milyen lehet szerecsendióval).

Aztán ezt a keveréket beleöntöttem a már elkészített tésztába (az elkészítés folyamatát itt írtam már korábban), és morzsoltam rá juhtúrót. Megszórtam reszelt sajttal is (mivel cifrázni akartam, ezért parmezánt), és betoltam a sütőbe. Negyedóra-húsz perc kell neki, és kész az egység (fotó nincs, mert a tészta elfogyott, mielőtt eszméltem volna).

Na most. Jön a plusz. Én valami miatt (valószínűleg azért, mert nem figyelek oda eléggé) mindig kicsit nagyobbra nyújtom a tésztát, mint ami elég, és a levágott szélét általában - szégyen, de - kidobom. Most viszont remek módot találtam a hasznosítására, egyúttal a lelkiismeretemet is megnyugtattam, hogy nem hagyom kárba veszni az ételt (nem szoktam egyébként, ez kivételes eset). Szóval, a maradék tésztát kinyújtottam, és kibéleltem velük néhány nagyobb szuflé formát (ehhez használható például ilyen vagy ilyen, azaz utóbbiból inkább az eggyel kisebb, csak azt most nem találom az oldalon).

A tölteléket ugyanúgy készítem, mint a quiche-nél: olyan ügyesen elosztottam a spenótszívecskéket, hogy a lepényhez használt után még maradt három, ebből készítettem a szószt. A zöldséget szépen belekanalazzuk a formákba, és morzsolunk rá juhtúrót.

Mehet a sütőbe, pont úgy sül, mint a nagy testvér. Odanézz!

Az inspirációért köszönet a Mozaik Kávézónak, ahol quiche mindig akad, spenótos-juhtúrós meg különösen! Ezzel a dallal szeretnénk meglepni őket, mert tudjuk, hogy szeretik (legalábbis reméljük:)):

A recept meg nehogy kimaradjon:

A tésztához:

12,5 dkg vaj
18,5 dkg liszt
2-3 evőkanál víz

A töltelékhez:

1 csomag fagyasztott spenót (vagy kb. 30 dkg friss)

20 dkg juhtúró

1,5 deci tejszín

2 gerezd fokhagyma

só

bors

Olvasói levél: 3 sajtos-medvehagymás muffin

Képzeljétek! Nagyon-nagyon boldogok vagyunk, mert a blog születése óta először kaptunk olvasói levelet! Ráadásul nem is akármilyet, egy zseniális medvehagymás receptet tartalmazó emailt, ezért most mindezt megosztjuk veletek is. A receptet Kriszta küldte, hála érte, ígérjük, elkészítjük mi is! A kedvességért cserébe pedig elindítunk felé egy bödön medvehagymás fűszervajat, hogy legközelebb is legyen mivel felturbózni a sütiket:)

Következzen hát a muffin, ahogy Kriszta szereti:

Ismét összejöttünk! VIP vendég: Nina

Az elmúlt hétvégén sikerült összehoznunk egy unokatestvér találkozót Ninával, a legkisebb családtaggal fűszerezve. Hihetetlen, de a mi kis majdnem két éves mini séfünk történetesen teljes mini konyhai felszereléssel érkezett (mini habverő, mini serpenyő, mini fakanál, mini evőeszközök, mini kötény stb...), ezek után merje bárki is megkérdőjelezni a családunk séf-vérvonalát.
A képet szigorúan szülői beleegyezéssel közöljük. Figyeljétek ezt a professzionális arckifejezést:)