Majdnem olyan, mint egy hal, de mégsem - juhtúrós töltött padlizsán

Stílusosan egy egészen egyszerű, de látványos étellel indítok én, a Nagyvárosi Lány: a most következő fogás a Cook&Sleep rovatunk második szereplője lesz. Fyi, ahogy a bemutatkozó posztban is olvasható: a Cook&Sleep rovatban egyszerű és gyors, előző nap elkészíthető, másnapra szánt ebédrecepteket teszünk közzé, olyan ételeket, amiket nem kell különösebben díszíteni, sokáig elállnak és főleg, könnyen szállíthatók.

A juhtúrós padlizsán története ott kezdődött, hogy valamelyik magazinban olvastam egy receptet, amit kicsit átalakítottam, megcsavartam, gazdagítottam a kedvenc hozzávalóimmal, és így lett kész az eredmény (alább fotó). Gasztrofilozófiám egyik alaptétele, hogy nem élet az élet fokhagyma nélkül, ezért ebben a finomságban is fő helyen szerepel. Plusz még egy nagy csomó friss koriandert is dobtam bele, és csak azért nem petrezselymet (azzal is lehet), mert a sarki zöldséges direkt félretett nekem egy csokorral:) még mondja valaki, hogy a nagyvárosi élet személytelen!;)


No de a recept 2 személyre:

1 darab nagyobb padlizsán
2 gerezd fokhagyma (lehet több is, ahogy szeretitek)
1 doboz főzőtejszín (lehetőleg legalább 20% zsírtartalmú, úgy lesz finom krémes)
15 dkg juhtúró
néhány szál koriander (ahogy már mondtam, természetesen lehet petrezselyem is)
1 evőkanál olívaolaj

A dolog tényleg nagyon egyszerű: kettévágod a padlizsánt, kivájod a közepüket, amit kivájtál, felkockázod, az üres csónakokat egy tepsibe helyezed. Olívaolajon elkezded pirítani a fokhagymát (azt ugye mondanom sem kell, hogy vigyázz, nehogy megbarnuljon), rádobod a felkockázott padlizsánt, kevered-kavarod, hagyod, hogy a zöldség egy kis vizet eresszen, ami csodálatos egységbe forr a fokhagymával (kb. 5 perc alatt létrejön a szinergia). Hogy rásegíts, fokozatosan hozzáöntöd a főzőtejszínt, folytatod a keverést, amíg szét nem fő a padli, és egy viszonylag sűrűbb mártást kapsz. Sózod-borsozod, végül belenyomod a juhtúrót, picit még kevered, aztán beledobod a felaprított koriandert (avagy petrezselymet). Kész is, úgyhogy beletöltheted a kivájt zöldségekbe, majd betolod a sütőbe és közepes lángon sütöd, amíg puha nem lesz a padlizsán húsa (villával ellenőrizendő, nekem egyébként 4-es fokozaton körülbelül húsz perc alatt érte el a kívánt állapotot). A leges-legvégén reszelt sajtot szórsz rá, amit rápirítasz (ki hogyan szereti, én úgy, hogy piros lesz, van, akinél még félig folyik a sajt, mindenhogy nagyon finom), majd kiveszed és hosszú percekig némán csodálhatod a művedet. Ha letakarod, kint hagyhatod éjszakára a konyhapulton, a szerencsésebbek tegyék be a kamrába vagy ki az erkélyre, másnap csak dobozba teszed és már viheted is ebédre. Én ma csak úgy magában, esetleg egy kiflivel fogyasztom (és a lakótársam kedvességének hála, egy kis császármorzsa előzményeként).

Néhány dologra viszont figyelni kell: nekem például sajnos sokszor sikerült olyan padlizsánt kifognom, amit hiába sütöttem, mindig kemény maradt és íztelen. Később utánanéztem, hogy miért voltam ilyen balszerencsés, és találtam egy hasznos linket, itt olvashattok arról ti is, milyen a jó padlizsán: http://www.eletescsalad.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=56

Ettől függetlenül teljesen hétköznapi cucc, próbáljátok ki bátran, és írjátok meg, nektek hogy sikerült, esetleg mit tettetek még bele, vagy mire figyeltetek a készítésnél! (a legügyesebb kommentelőknek egyelőre egy elismerő, virtuális kacsintás jár, később a jó ötletek szállítóinak kitalálunk valami frappánsabb ajándékot)