A következő címkéjű bejegyzések mutatása: cook-and-sleep. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: cook-and-sleep. Összes bejegyzés megjelenítése

2011. május 18., szerda

Csőben sült spenótos penne, avagy egy új időszámítás kezdete



Nem hiszitek el mi történt nálunk! Az Uram, aki eddig utálkozva utasított vissza mindenféle spenóttal kapcsolatos közeledésemet, most először megette, amit magamnak főztem, sőt másnap újra fogyasztott belőle (igazából a másnapra szánt ebédemet is megette, de nem bánom). Nem tudom mi lehet a titok, mindenesetre ez elég jó indok arra, hogy megosszam veletek a receptet.

hozzávalók:
250g penne tészta
egy zacskó natúr parajpüré (fagyasztott)
5 dkg vaj
kevés reszelt parmezán
só, bors, szerecsendió
1 gerezd fokhagyma
2 dl tejszín
2 tojás
20 dkg trappista sajt

2011. április 15., péntek

Rozmaringos szűzérmék sült zöldségekkel, sültpaprika krémmel



Nos, nem is értem miért nem eszünk gyakrabban szűzpecsenyét. Egyszerűen nem jut sosem eszembe. Most is csak annak köszönhető, hogy megjelent a repertoáromban, hogy a hentesnél véletlenül megláttam a hosszú húshengereket szépen befóliázva. Pedig nincs rajta zsír, nem kell csontozni, szép tallérokat lehet belőlük szeletelni, hamar elkészül és nagyon-nagyon finom! Arra figyeljetek, hogy ha van rajta hártya azt mindenképp szedjétek le róla.

2011. február 15., kedd

Sütőtök krémleves

Múltkor már írtam egy sütőtökös ételről, most következzen egy másik nagy kedvencem, az ebből készült krémleves. Igazából ennek az ételnek köszönhető nagyvonalú megbocsátásom a sütőtöknek az általa engem ért gyerekkori traumákért. Téli estéken vacsorára fogyasztjuk. Hasonlóan készül, mint a múltkori gnocchi.


2011. február 8., kedd

Gombás quiche, és máris kísérleteztem

Régóta szívfájdalmam (hasonló problémáról Péter Anna már a malackarajon is írt, igaz, ott krémest készített: http://malackaraj.blog.hu/2011/01/28/ezer_lapocska), hogy Magyarországon nem lehet tisztességes, lepénynek, pie-nak, pitének, meg egyáltalán semmi hasonlónak való bolti tésztát kapni. Visszasírom a féléves walesi tartózkodásom alatt kóstolt pitéket, kivétel nélkül mind bolti tésztából - ezek valahogy csodálatosan omlósak voltak, és nem is telítettek el annyira, mint az itthoni bolti leveles vajas. Szóval, rengeteg kifogástalan élelmiszercikke ellenére a magyar piac még adósom egy rendes pitetésztával, addig is kétségbeesve próbálom én elkészíteni a tökéletest.

Szerencsére fordulóponthoz érkeztem akkor, amikor egy vega szakácskönyvben (nem is tudom, milyen indíttatásból vettem valaha VEGA szakácskönyvet, de ez most nem érdekes) megtaláltam a világ legegyszerűbbnek tűnő receptjét, a quiche-t. A könyv azt írja, hogy mindösszesen vaj, liszt és víz kell az elkészítéséhez, ami igazán kedvemre való, mert sokkal több hozzávalót én sem tennék egy tésztához. Eddig összesen háromszor készítettem el, és csak egyszer rontottam el majdnem, de erről mindjárt.

2011. január 22., szombat

Majdnem olyan, mint egy hal, de mégsem - juhtúrós töltött padlizsán

Stílusosan egy egészen egyszerű, de látványos étellel indítok én, a Nagyvárosi Lány: a most következő fogás a Cook&Sleep rovatunk második szereplője lesz. Fyi, ahogy a bemutatkozó posztban is olvasható: a Cook&Sleep rovatban egyszerű és gyors, előző nap elkészíthető, másnapra szánt ebédrecepteket teszünk közzé, olyan ételeket, amiket nem kell különösebben díszíteni, sokáig elállnak és főleg, könnyen szállíthatók.

A juhtúrós padlizsán története ott kezdődött, hogy valamelyik magazinban olvastam egy receptet, amit kicsit átalakítottam, megcsavartam, gazdagítottam a kedvenc hozzávalóimmal, és így lett kész az eredmény (alább fotó). Gasztrofilozófiám egyik alaptétele, hogy nem élet az élet fokhagyma nélkül, ezért ebben a finomságban is fő helyen szerepel. Plusz még egy nagy csomó friss koriandert is dobtam bele, és csak azért nem petrezselymet (azzal is lehet), mert a sarki zöldséges direkt félretett nekem egy csokorral:) még mondja valaki, hogy a nagyvárosi élet személytelen!;)

2011. január 19., szerda

Sütőtökös-parmezános gnocchi

Gyermekkorom egyik rémálma a sütőtök. Anyánk sütőben cikkekre vágva, barnára sütve készítette el, amivel akkor ki lehetett volna kergetni a világból. Mára ízlelőbimbóim megbarátkoztak vele, sőt kifejezetten örülnek, ha ebből az élénk színű hozzávalóból kapnak.




Már egy hete ott figyel a hűtőmben egy szép kis sütőtök. Egy ideje szemeztem már vele, ma jött el az ő ideje. Ezt a receptet tésztával szoktam készíteni, de mivel nagy örömömre találtam a hűtőben egy zacskó gnocchit, kipróbáltam, így milyen. Természetesen nem rontotta el.


hozzávalók:
egy kisebb hosszúkás sütőtök
500g kész gnocchi
2 dl tejszín
2 gerezd fokhagyma
só, bors, szerecsendió
reszelt parmezán