Átalakítás alatt...

Ahogy Facebookon már beharangoztuk, valami izgalmas dologra készülünk. Nos, valójában egy kis ráncfelvarrást tervezünk a ChefSisters blogon, ami már igazán ráfért szegényre, hiszen több mint egy éve hanyagoljuk...

Az új külsőhöz természetesen új tartalom is jár, de erről szintén majd később. Addig is szurkoljatok nekünk, és figyeljetek minket, mert hamarosan jövünk!

Miriam titkai - Egy marokkói vacsora

Újabb éttermet volt szerencsénk kipróbálni, mégpedig a Savannah Afrikai éttermet a Dohány utcában. Nagyon ígéretesen hangzott a Lucullus BT által küldött menüsor, és most sem csalódtunk a vendéglátásban. Marokkói volt a tematika, a tulajdonos hölgy, Miriam vezetett be minket a tradicionális marokkói konyha sajátosságaiba.

Ettünk egy jó vietnámit: bemutatkozik a Dang Muoi étterem

Közel egyéves hallgatás után térünk vissza közétek, de kárpótlásul egy igazán méltó beszámolóval a Dang Muoi vietnámi étteremről. Nagyon régóta szerettük volna megismerni a vietnámi konyhát, és régóta szerettük volna már csekkolni a budapesti éttermeket is. A Lucullus Baráti Társaság szervezett egy vacsorát, amire mi is meghívást kaptunk, ezért a kívánságunk teljesülhetett.

Fotó: Gyurin András

A név ismerős lehet, a Józsefvárosi piacon ugyanis már évek óta működik a Dang Muoi büfé, ami a legenda szerint állítólag akár napi 500 vendéget is képes kiszolgálni. A tulajdonosok gondoltak egyet, és továbbvitték a koncepciót a Nagyvárad tér közelébe, ahol nem olyan régen megnyitották a büfé nagytestvérét, a Dang Muoi éttermet.

Visszafogott ízek, szuper thai élmény - a Kaeng Som Tom Yum megnyitója

Már megint hosszú-hosszú hallgatás után térek vissza, ráadásul egy olyan esemény beszámolójával, ami szintén nem mostanában volt. Szóval, elnézéseteket kérem, lassan-lassan megpróbálom utolérni magam és pótolom a hiányosságokat.

Januárban egy nagyon izgalmasnak ígérkező rendezvényre voltam hivatalos, a Kaeng Som Tom Yum thai étterem megnyitójára. A thai konyha a szívem csücske, szóval úgy voltam vele, nagyon ki kell tenniük magukért, hogy meg tudják ugrani a lécet, amit a Papírtigris és a Parázs állított eddig.

Ami mindig bejön: padlizsánkrém

Ez az ami bármikor jöhet, évaszaktól, napszaktól függetlenül. Padlizsánt szerencsére már egész évben lehet kapni, persze a profik a szezonban vásárolnak tetemesebb adagot, amit megsütve (faszénen a legjobb, de én sütőben szoktam), pürésítve zacskóban el lehet tenni a fagyra.
Több változatát kóstoltam már de nekünk az alábbi elkészítéssel jött be.

A héjastul puhára sütött padlikat fakéssel (hogy ne feketedjen) meghámozzuk, szintén fa villával összetörjük, majd jöhet apróra vágott vöröshagyma, majonéz, tejföl, só, bors. Jól összedolgozzuk és legalább egy éjszakára betesszük a hűtőbe, hogy összeérjenek az ízek. Pirítóssal fogyasztjuk:)

Tárkonyos húsgombócok sajtos-tejfölös-fehérboros mártásban

Jól tudjátok, hogy elkötelezett híve vagyok a könnyen-gyorsan elkészíthető, bombaszerű ízhatással hódító fogásoknak. Ha ezek ráadásul még viszonylag csökkentett költségvetésből is kihozhatók, akkor pláne. Éppen ezért szeretem a mindenféleképpen készíthető húsgombócokat, amelyek utoljára a filléres-projekt kapcsán szerepeltek a blogon. Akkor citromos változatban, paradicsomszósszal főztem őket, most viszont megpróbáltam a mostanában szinte elhagyhatatlan, kedvenc hozzávalóimat, a tejfölt és a tárkonyt is behozni a képbe.

Amíg alszik a gyerek, összedobok valamit gyorsan

Már korábban értesítettelek Benneteket: nagy öröm ért minket, ugyanis nemrég újabb éhes szájjal bővült a család:) Ez persze a legnagyobb boldogság, de aki már átélte tudja, az első hetekben az embernek nemigazán jut ideje nemhogy a konyhai kísérletezésekre, hanem még egy szendvics elkészítésére sem sokszor. Az első hetekben sokszor röhögtem magamon, hogy milyen viccesen nézhetek ki, hogy evés közben rajtam csimpaszkodik Valaki. Egyébként nagyon jó dolgom van, mindkét nagymama bedobta magát és eleinte levették a vállamról a főzés édes terhét. Most pedig (vessetek meg) befizettünk kihordós kajára, és komolyan mondom, nagyon jó (köszi Vigadó).

Azóta már sütöttem tököt, csináltam lasagna-t, meg pár említésre sem méltó dolgot, de ezt a receptet megosztanám veletek:

Tejszínes csirkemell laskagombával jázminrizzsel

1 egész csirkemellfilét felkockáztam, kevés olajon apróra vágott hagymát pirítottam (1 kis fej), majd rádobtam a csirkét, fehéredésig pirítottam, majd csíkokra vágott laskagombát (kb 250 gr) adtam hozzá, sóztam, borsoztam. Felöntöttem pici száraz fehérborral. Amikor megpuhult minden, felöntöttem tejszínnel (amibe kevertem egy kis lisztet) és apróra vágot petrezselyemzölddel hintettem meg. Jázminrizzsel ettük.

 

 

Horror a tepsiben- avagy egészben sült pisztránggal próbálkoztam

A horror része a dolognak, hogy a halacskákat egészben (szemekkel, fogakkal, farokkal, uszonyokkal együtt) sütöttem meg. Nem vagyok érzékeny az ilyesmire (legalábbis eddig úgy tudtam) de amikor a halak kicsusszantak a zacskóból a mosogatóba, majd farkasszemet néztek velem, hát enyhén szólva elbizonytalanodtam. Mindegy, ha már megvettem, erőt vettem magamon és a világháló segítségét hívva valami egyszerű receptet kezdtem keresni.
Végül flatcat blogjában találtam meg a nekem való receptet.

A lusták kedvéért azért leírom ide is:

hozzávalók fejenként:

egy pisztráng egészben, belsőségektől megtisztítva (25-35 dkg)

1 kis csokor kakukkfű

egy nagyobb citrom fele

2-3 dkg vaj

2 gerezd fokhagyma

kevés (olíva)olaj

só

A halakat megmostam, besóztam, belsejükbe kerültek a citromszeletek, kakukkfű, vajdarabkák, fokhagyma, kívül meglocsoltam olivaolajjal és előmelegített sütőben megsütöttem őket.

tejszínes zöldborsópüréhez

450 gr zsenge zöldborsó (mirelit)

3 dkg vaj

0,5 dl tejszín

Baromi egyszerű és mégis annyira finom ez a köret, hogy komolyan mondom, nem értem eddig hogyhogy kimaradt az életemből. A mirelit zöldborsót (mondjuk, itt el lehet bukni ha nem zsenge borsót veszünk) forró vízben puhára főztem, a vajjal, tejszínnel, kevés sóval pürésítettem. Gyönyörűséges élénkzöld masszát kaptam.

Megjegyzés: továbbra is maradok tengeri hal rajongó, viszont néha nem árt kísérletezni a hazai fajtákkal is. Sajnos, a pisztráng tele volt szálkával, ezért akinek nincs türelme, az ne is próbálkozzon. Továbbá, meg kell még jegyeznem, hogy a Ház Ura étvágyának ebédre ez a fogás nem volt elegendő, hamarosan meg is érkezett hozzánk a régi jó pizzafutár:)

KonoPizza - tölcsérben az erő

Kereken három hete egy egészen meglepő sajtóeseményre hívtak (!) minket, mi pedig, ha már így volt, természetesen elfogadtuk a meghívást. Most pedig, ha kicsit késve is, de beszámolnék az élményről. A KonoPizza első magyarországi éttermének megnyitója volt a rendezvény, amiről én eddig ugyan azt hittem, hogy már legalább kettő van az országban, de aztán ott kiderült, hogy azok is a franchise-hoz tartoztak, de nem feleltek meg túlzottan a szabályoknak, ezért hamarosan be is zártak. Valószínűleg éppen azért, mert már voltak halvány emlékképeim egy Westend-ben üzemelő, nem túl érdekesnek tűnő helyről, meg rémlett valami körúti üzlet is, kíváncsi voltam, vajon mivel tudnak lenyűgözni mégis a pizzát egészen sajátos módon értelmező vendéglátók.

Sajtos cukkini felfújt

Nagyon szeretem a cukkinit, ez a recept pedig különösen finom, akár köretnek, akár önmagában esszük.

hozzávalók:

cukkini

tojás

bacon

sajt

tejszín

zabpehely

fokhagyma, só, bors

Sajnos az arányokat nem tudom, de rutinosak vagytok, meg tudjátok saccolni miből mennyi kell. A cukkinit lereszeltem héjastul, besóztam. Levet fog ereszteni, azt ki kell belőle nyomkodni kézzel. Hozzáadtam a tojást (2 db), fűszereztem, nyomtam bele fokhagymát, pár evőkanál tejszínt és annyi zabpelyhet amennyi felvette a nedves alkotóelemeket. Kb. tócsni állagúnak kell lennie.

Kivajazott tűzálló tálba öntöttem, megszórtam kockára vágott bacon-nel, reszelt sajttal.

Forró sütőben pirosra sütöttem. Ha füstölt sajttal csináljátok még jobb. Ha esetleg felveritek előtte a tojásfehérjét és úgy adjátok hozzá, levegősebb, könnyedebb állagot érhettek el.