KonoPizza - tölcsérben az erő

Kereken három hete egy egészen meglepő sajtóeseményre hívtak (!) minket, mi pedig, ha már így volt, természetesen elfogadtuk a meghívást. Most pedig, ha kicsit késve is, de beszámolnék az élményről. A KonoPizza első magyarországi éttermének megnyitója volt a rendezvény, amiről én eddig ugyan azt hittem, hogy már legalább kettő van az országban, de aztán ott kiderült, hogy azok is a franchise-hoz tartoztak, de nem feleltek meg túlzottan a szabályoknak, ezért hamarosan be is zártak. Valószínűleg éppen azért, mert már voltak halvány emlékképeim egy Westend-ben üzemelő, nem túl érdekesnek tűnő helyről, meg rémlett valami körúti üzlet is, kíváncsi voltam, vajon mivel tudnak lenyűgözni mégis a pizzát egészen sajátos módon értelmező vendéglátók.

A termék varázsa ugyanis a formájában rejlik: a feltéteket egészen egyszerűen egy - Olaszországban, egyedi recept alapján készített - tölcsér alakú tésztába töltik, így kínálják a kedves fogyasztóknak. Az ötlet Rossano Boscolo agyszüleménye, aki amellett, hogy bizonyára éjjel-nappal pizzatésztákat csavar és tölt futószalagon, nem mellesleg séfiskolákat és luxusszállodákat is üzemeltet szerte a világon (ha jól tudom, egyet Magyarországon is, mármint a Boscolo az éppen az övé). Nyolc, a Föld minden pontján szétszórt étterem után pedig úgy döntött, a magyarokkal is megismerteti a forradalmi újdonságot - így kezdődött a Mammut I-ben található új étterem pályafutása.

Nos, tehát erre a megnyitóra látogattam el én is, Boscolo urat mondjuk pont lekéstem, cserébe viszont Turóczi Gábor, a Lucullus Baráti Társaság elnöke mutatta be nekem a tölcséres mókát. Az első kellemes meglepetés a welcome drink volt (limoncello), amit a házigazdák igen jó érzékkel választottak ki, mert stílusos volt és elegáns, és abszolút megdobta az első ránézésre egyszerű gyorséttermi jellegű pizzát.

A következő jó pontot a hozzávalóknak adom. Őszintén szólva, nem számítottam arra, hogy minden ennyire friss és ízes lesz, teljes összhang volt az elemek között. Pont jó arányban volt a paradicsomszósz, a sajt és a fűszerek, elégségesnek értékeltem a darált hús mennyiségét, plusz a zöldségekét is.

A Konopizzát kínálják sósan és édesen is, előbbit pl. sonkával, sajttal, paradicsomszósszal, sőt még bolognai spagettivel is töltve, utóbbit vanília-mogyorókrémmel, gyümölcsökkel, ricottával, csokidarabokkal. A honlap szerint a tölcsérekhez és a feltétekhez is eredeti olasz alapanyagokat használnak, a tészta pedig nem tartalmaz tartósítószert. Ez biztosan így van, én a minőséget legalábbis mindenképpen megerősítem. Egyedül csak azzal vitatkoznék, amit szintén a honlap ír, hogy a tölcsért egy kézzel, kényelmesen fogyaszthatjuk, mert nekem annyira nem ment jól. De persze most próbáltam először, legközelebb remélhetőleg ügyesebb leszek valamivel.

Az étterem maga egyébként nem túl nagy. Egy pultból áll és egy galériából, de hangulatos és főleg színes. Néhány képet azért mutatok, ha már:

A lenti részen a pult, a sütő, ahol készülnek a pizzácskák:

Természetesen bazsalikom:

És a feltétek (vagy inkább a belevalók):

A KonoPizza evolúciója:

Összességében azt mondhatom, hogy egyrészt örülök, hogy ott voltam a megnyitón - ezt a blog nevében is köszönöm a  szervezőknek -, másrészt pedig tényleg kellemes meglepetésben volt részem, és egy elég jó, érdekes, sőt hangulatos étellel ismerkedhettem meg. Remélhetőleg hamarosan visszatérek ide, ajánlom, hogy próbáljátok ki ti is, hátha olyanok lesztek ti is, mint Natália!

A KonoPizzáról bővebben a honlapon olvashattok, ha pedig megnéznétek, hogyan is készül, látogassatok el a Mammut I. legtetejére, ott találjátok a mozgólépcső mellett.