Gombás quiche, és máris kísérleteztem

Régóta szívfájdalmam (hasonló problémáról Péter Anna már a malackarajon is írt, igaz, ott krémest készített: http://malackaraj.blog.hu/2011/01/28/ezer_lapocska), hogy Magyarországon nem lehet tisztességes, lepénynek, pie-nak, pitének, meg egyáltalán semmi hasonlónak való bolti tésztát kapni. Visszasírom a féléves walesi tartózkodásom alatt kóstolt pitéket, kivétel nélkül mind bolti tésztából - ezek valahogy csodálatosan omlósak voltak, és nem is telítettek el annyira, mint az itthoni bolti leveles vajas. Szóval, rengeteg kifogástalan élelmiszercikke ellenére a magyar piac még adósom egy rendes pitetésztával, addig is kétségbeesve próbálom én elkészíteni a tökéletest.

Szerencsére fordulóponthoz érkeztem akkor, amikor egy vega szakácskönyvben (nem is tudom, milyen indíttatásból vettem valaha VEGA szakácskönyvet, de ez most nem érdekes) megtaláltam a világ legegyszerűbbnek tűnő receptjét, a quiche-t. A könyv azt írja, hogy mindösszesen vaj, liszt és víz kell az elkészítéséhez, ami igazán kedvemre való, mert sokkal több hozzávalót én sem tennék egy tésztához. Eddig összesen háromszor készítettem el, és csak egyszer rontottam el majdnem, de erről mindjárt.

Azért szeretem ezt a cuccot, mert rákényszerít, hogy jól osszam be az időmet, ha hamar el akarok készülni. Párhuzamosan lehet ugyanis haladni vele: miután begyúrtam a tésztát, pihentetem egy kicsit, eközben pedig teljes nyugalomban el lehet készíteni a tölteléket. Kezdem tehát azzal, hogy a lisztet és a darabokra vágott vajat összedolgozom, morzsolom. Ezután fokozatosan öntök hozzá vizet - na és itt rontom el majdnem, mert türelmetlenségemben állandóan egy pohár vizet akarok rázúdítani. Ezt nem szabad, hanem szépen lassan meg kell várni, míg a folyadék dolgozik a vajas liszten, és meglepő módon tényleg elég egy egész kis mennyiség ahhoz, hogy összeálljon a tészta. Ha kész, a recept szerint fél órát pihentetni kell a hűtőben (én annyit sosem szoktam). Ekkor jöhet a gombás töltelék: kb. 30 deka gombát összevágok negyedekre, vajon elkezdem párolni. Fokhagyma most nincs, de akinek hiányzik, tehet bele azt is. Ha a gomba már levet eresztett, dúsítom egy kis főzőtejszínnel, hogy jó krémes legyen, sózom-borsozom, majd jöhet a nálam most már nagyjából elmaradhatatlan angol mustár. Egy picit sűríti az egészet ez utóbbi is, úgyhogy még egy okkal több, hogy beletegyem.

Következő lépés: belisztezett felületen kinyújtjuk a tésztát, majd belenyomkodjuk egy előkészített formába. Ez egy hétköznapi tepsi is lehet, én megleptem magam már régen egy majdnem igazi pitesütő tállal:) És most nagyon figyelünk a következő állomásnál: nem véletlen, hogy anyánk is megmondta, valamint az összes szakácskönyv, hogy a tészta tetejére ennél a pontnál sütőpapírt teszünk, majd babot szórunk rá, hogy lenyomjuk az egészet. Ezt ne hagyjuk ki (mint én szoktam), mert nem sül meg rendesen a tészta.

Miközben pirul, akár hallgathatjuk ezt:

Vagy megnézhetjük ezt:

A fenti két remekmű éppen elég időt szolgáltat a tésztának ahhoz, hogy elkészüljön félig, úgyhogy vegyük ki a sütőpapírt és a babot, és a helyére öntsük a gombás tölteléket. Tetejére sajt jön, aztán vissza a sütőbe még negyedórára - ezalatt ropogós lesz a tészta és egységbe olvad a töltelékkel is.

Egy jó tanács: NE jusson eszetekbe soha, hogy 5 perc alatt is megsül a tészta, mert nem. Ezzel nem szabad sietni, mert ha így tesztek (én így tettem), a tészta állaga kábé a felmelegített rágóhoz fog hasonlítani, a krém meg eláztatja. Persze így sem lesz annyira szörnyű, de jobb a békesség, úgyhogy dőljünk csak hátra még egy 5-10 percre és még véletlenül se nyissuk ki a sütő ajtaját.

Ha viszont kész, akkor meg lehet szórni például petrezselyemmel, persze csak azért, hogy jól mutasson a fotón, különben kit érdekel a petrezselyem:) (ez persze nem igaz!)

A recept pedig itt (kb. 4 személyre)

12,5 dkg vaj

18,5 dkg liszt

2-3 evőkanál víz

30 dkg gomba

2 deci főzőtejszín

1 kiskanál angol mustár

olívaolaj vagy vaj a pároláshoz

a tetejére petrezselyem, koriander, egyéb friss zöldfűszer

Utóirat: júliusban jön Prince!!!!!!!

A fotót ezúttal köszi J-nek:)