Nyilván több oka lehet, ha ebéd után éhes maradsz - velem sajnos egy kellemetlen baleset történt ma, amit nem is nagyon akarok részletezni, inkább gyorsan kezdem a recepttel. Azért csak annyit, hogy mivel nem volt időm főzni, tegnap este előrelátóan kivettem a mélyhűtőből egy doboz édesanyám által készített paradicsomos káposztát, ezt szántam magamnak ebédre. Ez sajnos igen rossz döntés volt, valahogy rosszul viselte a cucc a fagyasztást, kiderült, hogy a kocsonyás káposzta meg a paradicsomszármazékok nincsenek jó viszonyban, velem meg még kevésbé. Azt hiszem, kábé óvoda óta először döntök úgy, hogy többet nem eszem paradicsomos káposztát. Így viszont kénytelen voltam főzni egy jó vacsorát magamnak cserébe, hogy valahogy elfelejtsem az ebédkor átélt borzalmakat.
Útközben hazafelé csak ez éltetett, nagyon bátran egyetlen útszéli kínai kifőzde csábításának sem dőltem be, mert ugyan gyorssegély lett volna, de nem erre vágytam. Hanem! Otthon volt egy kis sonka, spenót még a hétvégéről, tejszínt szereztem, fokhagyma természetesen mindig van, úgyhogy az ötlet meg is született: spenótos-sonkás tészta.
A neve ugyan elég semmitmondó, de ne higgyetek neki, jó cucc ez, persze gazdagítani kell néhány elemmel. Ahogy hazaértem, levágtam a táskámat a konyhaszékre, ezzel nagyjából egyszerre dobtam bele a fokhagymát a sercegő olívaolajba (négy kisebb gerezd fokhagymát engedélyeztem ezúttal magamnak, és most összenyomtam), majd pici kockákra vágtam a sonkát. Mehet az is a hagyma után, ezt követi néhány spenótlevél (megmosva, szára levágva), amit picit fonnyasztani kell - kb. tíz perc. Öntöttem hozzá egy kis tejszínt, körülbelül három evőkanálnyit, kicsit nagyobbra vettem a lángot és összeforraltam az egészet. Ezután jön a lényeg: egy fél teáskanálnyi méregerős angol mustár kívánkozik bele, nálam sokáig a Colman's volt a nyerő, most a csarnokban szereztem valami újat, Heritage English Mustard a neve, és abszolút rajongok érte, nagyon jó. Tehát hozzátettem az egészhez egy picit, megráztam még egyszer-kétszer a serpenyőt, kavargattam kicsit, hogy összeálljon az anyag, a végén pedig borsoztam (a sót kihagytam, de mehet bele), facsartam rá egy nagyon-nagyon kevés citromlevet és reszeltem rá citromhéjat is. A végén összeforgattam a tésztával és kész. Parmezán illik hozzá, én fizetésnap előtt vagyok, szóval trappistával eszem, de így is zseniális.
A recept, most 1 személyre:
4 kisebb gerezd fokhagyma
két maroknyi spenót (amúgy meg igazából érzéssel, ahogy szereted)
4 szelet bármilyen sonka (én valami fűszeres csirkesonkát használtam)
fél teáskanál mustár
három evőkanál tejszín
olívaolaj
só, bors
A receptnek az a szerencséje, hogy alapvetően sok más hozzávalót is elbírna még, el tudtam volna képzelni akár márványsajttal (akkor mondjuk a mustárt elhagynám), akár spenót helyett ruccolával, vagy mindenhez még pluszban aszalt paradicsommal. A lényeg, hogy igazi sikerélmény elkészíteni, mert nagyjából elronthatatlan, viszont annál nagyobb örömet hoz:)
És most megyek és nézek egy kis Office-t még, hogy fokozzam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése