Kedves Mindenki, egy ideje nem jelentkeztem, de most egy szép tarka bejegyzéssel térek vissza a színre. A minap egy bohókás lánycsapat járt nálam, akiket - temperamentumuknak megfelelően, na meg azért is, mert szeretjük - mexikói vacsorával örvendeztettem meg.
Mindezek előtt fontosnak tartom közölni azt, hogy egyik törzshelyem már régóta az Arriba, a kedves kis mexikói gyorsétterem, amit emlékeim szerint talán három évvel ezelőtt, egy nyári vizsgaidőszak utáni kétségbeesett pillanatomban fedeztem fel. Akkoriban az Oktogon közelében laktam (mint ahogy most is, csak máshol), ez a hely pedig akkor életmentőnek bizonyult, azóta is kitartok mellette hűségesen. Mindig minden friss, a hús megfelelően fűszerezett, a jalapeno kellően csípős, a kiszolgálás példaértékű, a hangulat pedig szintén kedvemre való - barátságos színek, vicces zene és szintén szellemes falfestmények.
Mostanában viszont, mivel kísérletező kedvemben vagyok, plusz, mert a lánnyal-akit-ugyanúgy-hívnak-mint-engem és K-val egy eredményes second-hand túrát éppen az Arribában ünnepeltünk meg, kedvet kaptam ahhoz, hogy én is szervezzek egy mexikói ízeket bemutató vacsorát. Elsőre most csak a legegyszerűbb megoldást (azaz kínálj rengeteg zöldséget sok szósszal és hússal tortillába tekerve) választottam, legközelebb, a mostani sikeren felbuzdulva, bővíteni fogom a receptek körét:)
Azért persze nem intézem el a beszámolót egy zárójelbe tett félmondattal: elsőként szögezzük le azt, hogy -amint ezt az Arribában is láttam-, nagyon fontos, hogy minden hozzávaló friss legyen, ami konzerv, az pedig minőségi. A saláta ropogjon, a paradicsom ne legyen plöttyedt, se túl kemény. Kukoricából és babból a drágább változatot vegyük, mert az olcsóbb fajta után járó mellékíz ebben az esetben különösen kitűnik - mivel nem főzzük őket, így esélyünk sincs, hogy feljavítsuk, egyedül kell megállniuk a helyüket a tekercsben. Az előbb felsoroltak alkotják a töltelék főszereplőit, a többi pedig ráadás lesz: lime, apróra vágott koriander és guacamole, tejföl és sajt. Utóbbi kettőből mindenki olyat használ, amilyet szeret, sajtból érdemes valamilyen keményebb fajtát és viszonylag semleges ízűt (tehát mondjuk nem gorgonzolát), de őszintén szólva én azon sem lepődnék meg, ha valakinek éppen pálpusztaihoz lenne kedve. Azért szerencsésebb először inkább trappistával próbálkozni.
Guacamole-fronton többször bajba kerültem már, ezért az utóbbi időben avokádó-vásárláskor mindig figyelmeztetnem kell magam arra, hogy ugyan tapogassam már meg azokat a szerencsétleneket, és lehetőleg nyomogassam is meg őket egy kicsit. Amióta ezeket a lépéseket beleépítem a válogatásba, meglepő módon teljesen ép és friss darabokkal térek haza. Aki olyan, mint én, és némi segítségre szorul a megfelelő avokádó-minőség megállapítása terén, annak jelzem: olyat vegyünk, ami viszonylag kemény, annyira, hogy ha belemélyesztjük ujjunk begyét, például nem marad ott a nyoma. Inkább vegyük meg a darabokat felhasználás előtt néhány nappal, és érleljük őket. Nekem egyszer sikerült a sarki közértben három, konkrétan rohadt avokádót vásárolnom, egyáltalán semmilyen kis rész nem volt használható belőlük, olyan ideges lettem, hogy ki is vágtam őket a kukába azonnal. Aztán visszamentem a boltba még aznap valami másért, és mellékesen megemlítettem a pénztáros lánynak, hogy az imént amúgy full barna guacamolét készíthettem volna, ha akarok, mire mondta, hogy miért nem hoztam vissza az inkriminált darabokat (sajnos nem ezt a szót használta), visszaadta volna az árát. Annyira nem szeretek konfrontálódni, ezért nem mertem mondani, hogy ha szeretné, behozom a szemetest a cuccal együtt. De nem tettem, mert visszajáró vásárló vagyok, és szeretném, ha ez így is maradna.
A guacamoléra visszatérve: én úgy szoktam feldolgozni az avokádót, hogy először félbevágom, majd egy nagyobb, széles pengéjű késsel belevágok a mag közepébe, és kiemelem. Ez nagyon szépen hangzik így, egy tévéműsorban láttam egyszer, hogy így kell, a valóságban nem mindig sikerül. Valószínűleg a művelet kulcsa itt is az avokádó keménységi foka, azaz a puhább húsból könnyebb kiszabadítani a magot, ezért is érdemes duplán figyelni a vásárlásnál. Ha azonban bármilyen módszerrel sikerrel járunk, akkor vagy egy kanállal, vagy akár kézzel vájjuk ki a héjából az alapanyagot, amit ezután vágjunk fel kis kockákra. Adjunk hozzá lime-levet, borsot, sót, finomra vágott lilahagymát, majd villával törjük össze (az arányokat lásd alább). Én úgy szeretem, ha kicsit darabos, természetesen pürésíteni is lehet botmixerrel.
Egy elem maradt még hátra: a hús. Még csak ismerkedni próbálok a mexikói konyhával, azt viszont már most tudom, hogy rendkívül változatosan alkalmaz különböző fűszereket az ízesítéshez, természetesen a húsokhoz is. Sokféle chili, koriander és oregano teszik teljesebbé az élményt, a kedvencem, a fokhagyma pedig szinte elmaradhatatlan. Én most csirkét választottam, de sertésből és marhából is kigyúrom magam nemsokára. Az ízesítést őrölt chiliporral, apróra vágott fokhagymával és szárított chilipaprikával oldottam meg, a nagyon pici falatokra darabolt csirkét (kb körömnyi-másfélkörömnyi kockák) ezekkel szórtam meg, és olívaolajban pácoltam fél óráig. Ezután grillserpenyőben sütöttem készre a csirkét, természetesen egyszerű serpenyőben is lehet, nekem körülbelül húsz percig tartott a művelet.
Ha készen van minden, lehet tölteni a lepényeket, ezeket előtte kb. egy percig pirítani kell, például serpenyőben (nem grill). Az a jó egyébként ebben a vacsorában, hogy mindenki magának készítheti el az adagját, nem a házigazdának kell:) Na, komolyan, mi nagyon élveztük, evés közben még hallgattunk egy kis Boney M-et és Flashdance-t is, csak úgy stílusosan.
Mindenkinek küldjük ezért ezt:
A tálalás amúgy végtelenül egyszerű: mivel ez majdnem fontosabb, mint az ízek, ezért végy megszámlálhatatlan mennyiségű és változatos formájú/méretű csészikét, tányérkát, tálat, ezeken ötletesen rendezd el a zöldségeket, szószokat, díszítsd őket apróra vágott lilahagymával, korianderrel, vagy akár szórd meg paprikával, és rá is szabadíthatod az asztalra a vendégeket!
Receptek:
Guacamole (kb 6 személyre):
3 darab avokádó
fél lime leve
só, bors
fél fej lilahagyma, apróra vágva
Fűszeres csirkefalatok (6 személyre):
1 kiló csirkemell
4 gerezd fokhagyma
fél teáskanál őrölt chili
fél teáskanál szemes koriander (mozsárban porrá törve)
2 apró chilipaprika
plusz bab, kukorica, paradicsom apró kockákra vágva, esetleg összekeverve friss korianderrel és hagymával, jégsaláta csíkokra aprítva, tejföl és sajt
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése