Tegye fel a kezét, aki dolgozott ma, azaz szombaton (én)! Nem tudom, ti hogy sakkoztatok a tennivalóitokkal, nálam kimaradt a hétvégi bevásárlás, amit a csarnokban terveztem végrehajtani. Kárpótoltam magam azért ezzel-azzal, többek között egy felturbózott szendviccsel, aminek az ötlete körülbelül öt másodperc alatt született. Vacsorára kínai tészta lesz, ennek a hozzávalóiból csíptem le most egy keveset.
A szendvicskultúra itthon nem annyira virágzik, pedig fantázia van benne bőven. Ezzel életemben először akkor szembesültem, amikor 18 évesen két hetet Angliában töltöttem egy konferencián (a résztvevők gyerekeire vigyáztam). Változatos ebédünk mindig szendvics volt, de nem ám zsömle meg párizsi, nem! Többféle pékáruból választhattunk, az egyiket azóta is keresem mindenhol, valami egészen puha, nem ropogós zsemleféle volt, talán a mi buktánkhoz tudnám hasonlítani a tésztáját, csak nem édes.
Az persze érdekes, hogy az akkori nagyon kellemes élményeim hatása ellenére sem lettem nagy szendvicsfogyasztó. Egy ideje tumblr-en követem ugyan őt, aki csodálatos töltött kenyereket oszt meg mindennap, egészen elképesztő változatokban. Ma pedig egyet léptem a szendvicslétrán, mert eszembe jutott, hogy vacsorára úgyis főzni fogok, miért ne egyek ebédre valami könnyebbet (legalábbis elkészítés szempontjából).
Az esti kínaihoz vettem egy viszonylag nagyobb adag csirkemellet, ez lett a főszereplő. A húst csíkokra vágtam, sóztam, borsoztam és grillserpenyőben pirítottam. Közben kutattam egy kicsit a hűtőben, szerencsére találtam káposztát (ez is jól jön majd estére) és majonézt is. Előbbiből reszeltem valamennyit, utóbbit készenlétbe helyeztem. Nemrég megleptem magam egy darab parmezánnal, gondoltam, ez sem fogja elrontani, reszelőre ment ez is.
Na most azt még fontosnak tartom közölni, hogy kedves lakótársam kezeit be kellene aranyozni, amiért majd' mindennap finom friss kenyeret süt nekünk, mert a szendvicshez ebből szeltem le négy csodálatos szeletet - őszintén szólva, valószínűleg ez nyomta meg az ebédet, sima bolti áruval biztosan nem lett volna ilyen hatásos:) Szóval a kenyeret felszeleteltem, vajaztam, ráhelyeztem a megpirult csirkedarabokat, kanalaztam az egészre a káposztából, pöttyentettem rá majonézt, a végén rászórtam a reszelt parmezánt. Félidőben ilyen volt, ahogy fent is láthattátok:
Tető rá, vágás háromszögbe, az egész tányérra tolva, és ennyi. A végeredmény pedig így pihen a térdemen (már nem sokáig):
Az esti kínaihoz vettem egy viszonylag nagyobb adag csirkemellet, ez lett a főszereplő. A húst csíkokra vágtam, sóztam, borsoztam és grillserpenyőben pirítottam. Közben kutattam egy kicsit a hűtőben, szerencsére találtam káposztát (ez is jól jön majd estére) és majonézt is. Előbbiből reszeltem valamennyit, utóbbit készenlétbe helyeztem. Nemrég megleptem magam egy darab parmezánnal, gondoltam, ez sem fogja elrontani, reszelőre ment ez is.
Na most azt még fontosnak tartom közölni, hogy kedves lakótársam kezeit be kellene aranyozni, amiért majd' mindennap finom friss kenyeret süt nekünk, mert a szendvicshez ebből szeltem le négy csodálatos szeletet - őszintén szólva, valószínűleg ez nyomta meg az ebédet, sima bolti áruval biztosan nem lett volna ilyen hatásos:) Szóval a kenyeret felszeleteltem, vajaztam, ráhelyeztem a megpirult csirkedarabokat, kanalaztam az egészre a káposztából, pöttyentettem rá majonézt, a végén rászórtam a reszelt parmezánt. Félidőben ilyen volt, ahogy fent is láthattátok:
Tető rá, vágás háromszögbe, az egész tányérra tolva, és ennyi. A végeredmény pedig így pihen a térdemen (már nem sokáig):
Kedvet kaptam, hogy máskor is játsszak ilyet, legközelebb kibővítem a menüt néhány elemmel - például joghurttal vagy gyümölccsel.
Valamilyen furcsa oknál fogva ezt hallgattam evés közben, ne kérdezzetek (bár igazából tényleg kedvelem Csárlit)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése