Kislaki Tavasz

Múlt héten a Kislaki Tavaszon jártam, ahogy láthattátok Facebook-on is a képes beszámolót. Most szöveges kiegészítés következik az eseményről, ami egyszerre volt vidám gyereknap és kellemes boros rendezvény.

A Kislaki Bormanufaktúra eseménye volt ez, Légli Géza borász rezidenciáján, ahol ennek megfelelően az ő és barátai borait, pezsgőit kóstolhatta a közönség. Légli Géza Szőlőskislakon Balatonboglártól 5 km-re készíti kézműves borait, és látja vendégül a borokra és a balatoni táj szépségeire kíváncsi látogatókat. A Kislaki Bormanufaktúra termékeiről, Szőlőskislakról és Légli Gézáról további információ itt.

fotó a Kislaki Bormanufaktúra honlapjáról

Előrebocsátom, nem vagyok szakértő, csak élvező, úgyhogy inkább az egész nap hangulatát szeretném visszaadni Nektek, ne várjatok különböző, a legjobb sommelier-eket megszégyenítő elemzést a borokról:) Tehát, ahogyan az első mondatokban írtam, leginkább családi rendezvény volt a Kislaki Tavasz, tökjó gyerekprogramokkal: amellett, hogy a kicsik egész nap hancúrozhattak és játszhattak a hatalmas kertben, lehetett gyertyát önteni és bábjátékot nézni.

A gyerekek feszülten figyelnek (fotó a Kislaki Bormanufaktúra honlapjáról):

A nagyok közben kóstolhatták a borokat és pezsgőket, de az alkoholmentesben utazók is kaphattak finom, házi bodzaszörpöt. A 2010-es évjárat néhány borának premierje volt ez, bemutatkozott a Piros és a Piros Habzó, a Birtokfehér és a Rajnai Rizling a Légli pincéből, illetve a vendégborászok, Török Csaba és Szentesi József italait (utóbbi elég komoly pezsgőit) is lehetett iszogatni. És természetesen az ételek! Kezdjük azzal, hogy kitelepült a Zsendice Sajtudvar, akik valami egészen elképesztően finom kecskesajtot kínáltak az italok mellé. Az abszolút kedvencem a füstölt fokhagymás volt, de figyeljétek a kínálatot:

Borokhoz én egyébként is kötelezővé tenném a sajtot, mit szórakozzunk az olyan szövegekkel, hogy "így ajánljuk a kóstolást" meg "az italok mellé akár fogyaszthatunk egy kis sajtot is", nem, mindenkinek legalább egyszer részt kell vennie egy fullos borvacsorán, akkor tudja meg igazán, hogyan lehet legjobban élvezni az italt. A Zsendice Sajtudvar termékei pedig csodálatosan asszisztáltak a kóstoláshoz, megfelelően kemények voltak, nem olvadtak szét azonnal a szájban, viszont a kellően markáns íz is jellemző rájuk, jól kidomborították a bor aromáját. Idéznem kell a honlapjukról, olyan szép a bemutatkozó szöveg:

"A simonfai kecskefarm a Zselic szívében már 7 éve fogadja a sajtkedvelőket, és állítja elő a legváltozatosabb, csak erre a tájra jellemző sajtokat. A gyógynövényekben dús legelőn, és az azon csörgedező kristálytiszta patak vizén nevelkedett kecskenyáj tejéből készült utánozhatatlan minőségű sajtok évek óta vonzzák főként azokat a sajtimádókat, akik szakítottak a trappista monotonitásával, és valami új, valami természetes és különleges ízvilág után áhítoznak."

A termékeket a Sajtudvar két fiatal képviselője (mint megtudtam, mindketten Budapesthez közel laknak, de Simonfán tanulják a gazdálkodást) kínálta, és olyan szeretettel beszéltek a gazdaságról és a sajtkészítésről, jó volt őket hallgatni, és minden elismerésem az elhivatottságukhoz. És képzeljétek, a kecskefarm a látogatók előtt is nyitva áll, úgyhogy természetesen nem fogom kihagyni az alkalmat, el fogok utazni oda, hogy megnézzem magamnak a kecskéket meg a sajtokat! Aki kedvet kapott a finomságokhoz, keresse Kovács Endrét, lehet tőle rendelni, Budapestre is szállítanak.

A Zsendice Sajtudvar nem akármilyen hely ám:

Egy másik standon szívemnek szintén kedves hústermékek csábítottak, Zeke Tamás gazdaságából. Elég komoly kóstoló tálat állított össze ezekből a dolgokból, ha nem lett volna kenyér, lehet, hogy nem merem bepróbálni a füstölt szalonna-kolbász-tepertő összeállítást, de a borokhoz ez is elég jól passzolt. Zeke Tamás pásztói tanyáján készíti "mennyei finomságait", disznótorost, jó kis füstölt húsokat, saját nevelésű borjúból és sertésből. Tőle is lehet rendelni, bővebb információ itt.

Az ebédet természetesen nem szabad elfelejteni, nem is tudtam választani hirtelen, volt boeuf bourguignon (marharagu), balatoni halkrém (ez mondjuk pont nem ízlett, de velem van a baj, nem kimondottan szeretem az édesvízi halakat), és a lényeg! A sertés rilette! Jó zsíros húsból készült krém, alig fűszerezve, csak az a füstös-pirított íz, zseniális volt. Diszkrét gombócot kaptam a tányéromra, két kenyérre is szükségem volt az elfogyasztásához. Ilyen volt:

Aki esetleg el akarja készíteni otthon, annak itt a recept, ma linkelünk gátlástalanul (szerintem egyébként mi is megcsináljuk majd, de biztos, ami biztos). Az utána következő rétescsodát már inkább nem is mondom. De mondom, túrós volt és meggyes-mákos (legalábbis azt hiszem), én az előbbit választottam, a mákkal nem vagyok jóban, de állítások szerint az is kiváló volt.

Ebéd után sétálgattam kicsit: meglátogattam egy halastavat/víztározót, felmásztam egy dombra is, utána meg kedvem támadt levenni a cipőmet, úgyhogy mezítláb baktattam tovább az úton. Jó volt, nyugtató volt, azt hiszem, gyakrabban is el tudnám viselni ezt a hangulatot:) Úgyhogy szép volt, kellemes volt, ősszel folytatása következik!

A Kislaki Bormanufaktúrát itt tudjátok követni Facebookon, Légli Géza boraiból pedig rendelni is tudtok, csekkoljátok az oldalt az elérhetőségért.