Szinte az én szívem szakadt meg, amikor mégis bele kellett őket dobálnom a fazékba, de aztán végül oda kerültek, ahol olvadoztak kicsit, majd nyomtam hozzájuk egy kis fokhagymát, csak az illat kedvéért (nem, annál jóval többet). Tejszínnel dúsítottam a szószt, és sóztam-borsoztam (akinek tetszik, tehet bele mást is - én például egészen kíváncsi vagyok, milyen lehet szerecsendióval).
Aztán ezt a keveréket beleöntöttem a már elkészített tésztába (az elkészítés folyamatát itt írtam már korábban), és morzsoltam rá juhtúrót. Megszórtam reszelt sajttal is (mivel cifrázni akartam, ezért parmezánt), és betoltam a sütőbe. Negyedóra-húsz perc kell neki, és kész az egység (fotó nincs, mert a tészta elfogyott, mielőtt eszméltem volna).
Na most. Jön a plusz. Én valami miatt (valószínűleg azért, mert nem figyelek oda eléggé) mindig kicsit nagyobbra nyújtom a tésztát, mint ami elég, és a levágott szélét általában - szégyen, de - kidobom. Most viszont remek módot találtam a hasznosítására, egyúttal a lelkiismeretemet is megnyugtattam, hogy nem hagyom kárba veszni az ételt (nem szoktam egyébként, ez kivételes eset). Szóval, a maradék tésztát kinyújtottam, és kibéleltem velük néhány nagyobb szuflé formát (ehhez használható például ilyen vagy ilyen, azaz utóbbiból inkább az eggyel kisebb, csak azt most nem találom az oldalon).
A tölteléket ugyanúgy készítem, mint a quiche-nél: olyan ügyesen elosztottam a spenótszívecskéket, hogy a lepényhez használt után még maradt három, ebből készítettem a szószt. A zöldséget szépen belekanalazzuk a formákba, és morzsolunk rá juhtúrót.
A recept meg nehogy kimaradjon:
A tésztához:
12,5 dkg vaj
18,5 dkg liszt
2-3 evőkanál víz
A töltelékhez:
1 csomag fagyasztott spenót (vagy kb. 30 dkg friss)
20 dkg juhtúró
1,5 deci tejszín
2 gerezd fokhagyma
só
bors
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése