Újra támad az Orderbrothers: élet a Vifonon át

Gringow mesteri rendelési technikái után most gpontadam vezet minket az alapanyagok eddig talán kevéssé becsült, ám annál több lehetőséget rejtő területére: 

"Enni mindenki szokott - pár fényevőt és gyémánt fokozatú jógit kivéve - nem csoda, hogy mindenkit foglalkoztat az evés. Gasztroblogokból már Dunát lehetne rekeszteni, mégis igaz, hogy ahányan vagyunk, annyiféleképpen tudunk közelíteni az ételekhez, úgyhogy egészen biztosan mondhatom, hogy még mindig nincs lefedve a teljes gasztrogalaxis a blogoszférában.

A gasztroblogok nagy része az ételek elkészítése és az elfogyasztásuk közben érzett illatok és ízek körül forog, aminek kétségtelen a létjogosultsága, de a Nemzeti Együttműködés Rendszerében léteznek olyan emberek is, akiknek primerebb igényeik (is) vannak - a miért a mi szempontunkból teljesen mindegy - és az ár/érték arány valamelyik értelmezése szerint választanak vagy készítenek ennivalót. Ezek közül most a legelvetemültebb szemléletet veszem elő, ami szerint az evés fő feladata a pillanatnyi éhség rövidtávú csillapítása, a lehető legkevesebb energia ráfordítással, házhoz szállítás nélkül. Igen, a vifonról lesz szó.

Ha lenézünk a pokol legmélyebb bugyrába, láthatjuk, hogy népszerű a dög. Ráadásul már Nagy Vifon teszt is készült (I,II), ezért a termékcsalád részletesebb ismertetését most nagyvonalúan kihagyom, és a lényegre koncentrálok: a vifon magyarosítására. A rászoruló (ex-)kollégisták néha nem érik be a finomasított gyári ízekkel és tápértékkel, de szerencsére a leveshez felhasznált víz remek fizikai adottságokkal rendelkezik, újabb és újabb összetevőket képes magába fogadni, így gyakorlatilag akaratunk szerint alakíthatjuk az étel ízvilágát.

A gyári csomagolásban találunk tésztát, fűszerkeveréket és bürokratikus szövevényességgel becsomagolt olajat. A tészta alaptudása meglehetősen erős, igazából ez az egyetlen hozzáadott értékkel rendelkező összetevő a csomagban, emiatt pofátlanságnak tűnt régen 30-40 forintos áron vásárolni a vifont. A fűszerkeverékkel sokat soha nem bíbelődtem, igazából uniformizált globálszar, ami a világ minden táján ugyanolyan otthonos íztelenséget varázsol a tányérokba. Az olaj egyszerű étolaj, nem is ez adja a különlegességét, hanem a csalafinta műanyag csomagolása, ami mindig csúszkál az olajtól, de sosincs rajta lyuk. A gyártó felfesti a mini zacskóra az egyezményes “itt tépd el” jeleket (szaggatott vonal, görbe nyilak), cserébe a tépés sosem sikerül a fogásból ki-kicsúszó csomagolás miatt, minden igyekezetünk ellenére egy ollóval vagy késsel kell bővítenünk a mosatlanok régóta gyarapodó seregét.

És most jön - most már tényleg - a legfontosabb bekezdés: sufnituning.

Az alap feljavítása, a bors és paprika hozzáadása menzákon edzett gyomor talmi kényeztetése csupán, mégis napokkal kitolhatja a vifonallergia kialakulását. Ennek az a járulékos haszna is megvan, hogy enyhe túladagolás mellett még extra vizet is önthetünk a keverékhez, amitől többnek tűnik az ebéd. Ez kb. fél órával elhúzhatja az éhségünk ismételt megjelenését, így közel 2 órás fegyverszünetet nyerhetünk egyik testi szükségletünkkel szemben, ami elég nagy taktikai fegyverré teszi a vifont. A módszer gyakori használat után unalmassá válhat, ráadásul – és ez a tanult olvasóknak biztos leesett már – nem adtunk többletmunkát a fűszerekkel a gyomrunknak. Jön a következő lépés: előveszünk valami húst.

Oké, a vega és vegan olvasóknak ez nem opció, de mindenki csak magára számíthat az evésnek hívott háborúban, nekik nem szolgálhatok használható ötletekkel. Szóval hús. Legjobban a kolbászok felelnek meg a célnak, a fűszerek és a könnyen kioldódó zsír miatt, bár rendes sonkával is egész jó eredményt érhetünk el. Ezzel nem kerülünk be a húsevés hősei közé, viszont a levesünk így is köröket verhet az ipari jószágból, ökorecept alapján készített, húslevest csak távolról idéző dolgokra. Ezzel a lépéssel már jelentősen megnöveljük az élettani fenyegetést nem jelentő vifonevési küszöbértéket, egy héten akár három ilyen is lecsúszik egy rutinos túlélőnek, akaratgyengeségtől függően. Az igazi ínyencek és rutinos rókák tovább bonyolíthatják a receptet, a lehetőségeknek tényleg csak a képzelet szab határt.

Az ünnepnapokra tartogatott, kedvenc receptemben a forró vízbe beleverek egy tojást, és a csészébe előre elhelyezett tészta és vifon fűszerek mellé borsot, őrölt paprikát, kolbászt és (!!!) sajt darabkákat is teszek. Tényleg kivételes alkalommal készítem ezt csak el, pl. részegen, mert ha tulajdonképpen sajt, kolbász és tojás is van háznál, akkor nem vagyok rászorulva a vifonra.

Az elkészítési idő egyik receptnél sem lesz több 6 percnél. Jó étvágyat!"