2011. június 14., kedd

Hamburgerparti a nappaliban


Előrebocsátanám, ez a buli nem most volt, néhány hónapja történt, hogy vendégül láttam a lakásunkban néhány kedves ismerőst, hogy a beharangozónak megfelelően mérhetetlen mennyiségű hamburgert/sült krumplit/káposztasalátát és miegymást fogyasszunk el. A téma viszont bármikor aktuális, főleg most, hogy itt a jó idő, ki lehet robbanni a kertbe, ott a grill meg a jó levegő. És természetesen a bejegyzés segítséget nyújthat azoknak is, akik hozzám hasonlóan egy kisebb vagy nagyobb városi lakásban szeretnének kerti hangulatot teremteni a vendégeiknek. Így terveztem én is akkor, az eredményt pedig hangulatos képes beszámoló formájában mutatom be nektek.

Az biztos, hogy még ennyit egyetlen vendégségre sem készültem, mint erre. Azért, mert a szokásosnál jobban utána akartam járni a hamburger-témának, a lehető legautentikusabb húspogácsákat szerettem volna készíteni, és ehhez végeztem is egy kis kutatást. Nem volt hiába, fel is fedeztem néhány igen hasznos információt: elsőként azt, hogy minden valamirevaló, marhahúsból készült hamburger alapanyaga a darált hús mellett a vesefaggyú, amit a jobb henteseknél a hússal együtt darálnak le (még jobb henteseknél, mint amilyen az enyém is volt, pontosan olyan arányban, amilyenben kell). Ez ahhoz kell, hogy a húspogácsa jó szaftos legyen, és az én hentesem szerint körülbelül 80% hús, 20% vesefaggyú az ideális arány.


Aztán kiderült az is, hogy az igazi hamburgerhúsba (a Dívány szerint) nem tesznek se fokhagymát, se hagymát, mert az akkor már inkább csevapnak vagy fasírtnak számít. Természetesen ennél a pontnál nem követtem a szakértőket, én két fej hagyma és körülbelül négy gerezd fokhagyma nélkül nem tudtam volna elképzelni a húst. És igazából ennyi is, ami a legtöbb leírás szerint szükséges a rendes hamburgerhez, plusz némi só és bors. Én azért tovább mentem, és fűszereztem még ezzel-azzal, például köménnyel, egy nagyon kevés, talán fél kiskanál chiliszósszal is, de tényleg elég ennyi. Tojást viszont nem tettem bele, anélkül is nagyon szépen összeállnak a pogácsák.


Hozzávalók 8 hamburgerhúshoz (a Dívány receptjének felhasználásával):

70 dkg darált marhahús
10-15 dkg vesefaggyú
só, őrölt bors
kömény
1 fej vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma

Tehát a készítés: a darált húst és faggyút tegyük egy mély tálba, a hagymát pépesítsük, vagy vágjuk nagyon finomra, és adjuk a húshoz. Mehet bele a fokhagyma is szétnyomva, majd az alap só és bors. Keverjük, közben kóstoljuk (a faggyú nem tesz jót a gyomrunknak, úgyhogy csak óvatosan, nagyon picit). Ha kész, tegyük be a hűtőbe egy órára (jobban összeáll), ezalatt előkészíthetjük a többi hozzávalót, amiket majd beleteszünk a szendvicsbe. Az én összeállításomban paradicsom, jégsaláta, sajt és bacon szerepelt, de bármivel lehet még fokozni az izgalmakat, ízléstől függően. Vágjuk fel szép szeletekre a kiegészítőket, és helyezzük őket külön tányérokra.


Ezután jön a húspogácsák formázása: én úgy készítettem őket, hogy először golyókat formáztam a húsból, aztán ezeket lapítottam szét. Valamelyik forrás említi, hogy erre a célra kiválóan alkalmas például egy befőttesüveg-fedő, mert ezzel az optimális méretre lehet lapogatni a pogácsákat, amik sütéskor úgyis magasabbak lesznek. Ez igaz lehet a kisebb zsemléknél, viszont nekem sikerült közel fejnagyságú hamburgerzsemléket szereznem, azokba viszont az ilyen apró húsok nem jók. Próbáljunk a bucinál kicsivel nagyobb pogácsákat készíteni, és még egy trükk: a húsok közepébe a hüvelykujjunkkal nyomjunk egy kisebb mélyedést, ezáltal könnyebben és jobban sül majd a hús.


Ha kész vagyunk a formázással, jöhet a sütés: nálunk R.G. úr jóvoltából asztali grill tett jó szolgálatot, de tepsiben is lehet nyugodtan. Ha készen vannak (kb. 15-20 perc), tegyük őket félre, és gyorsan pirítsuk meg a zsemléket is a grillen. Jöhet a tálalás: mi a bucik aljára egy kis angol mustárt kentünk, erre érkezett a pogácsa, majd a sajt, saláta, paradicsom, végül a bacon és a tető. Ketchup, majonéz, plusz mustár is mehet bele még. Mellé sült krumplit és majonézes káposztasalátát ettünk, plusz készült még egy tepsi citrusos csirkeszárny is. Utóbbival igazából csak be akartam biztosítani magam arra az esetre, ha valakinek mégsem tetszene a hamburgervacsora:)




Aggodalomra nem volt ok, az este nagyon jól sikerült, még egyszer köszönöm azoknak, akik eljöttek, és emelték az esemény fényét. Na meg azoknak is, akik végig segítettek, fáradhatatlanul grilleztek, zöldséget vágtak, bucit kentek és krumplit sütöttek. Így volt a legjobb, és így lett ez igazi közösségi élmény:)


Ja, és azt ki ne hagyjam, hogy meglepetésnek pedig Szántó Tibor-féle csokitortát kínáltam a társaságnak.

Innen merítettem ötleteket:

30 séffel készített interjúk alapján állt össze az ideális hamburger a New York Times cikkében
A Díványon az igazi hamburgerhúsról videós összeállítás
A Guardian is körbejárta a kérdést, extra hozzávalók között például a Guiness-t is sorolja
A legjobb hamburger nyomába eredt az 'Egy nap a városban' blog: az egyik szerző saját receptje, a Magyarósi-burger
Aki esetleg kedvet kapott a kísérletezéshez, maga is elkészítheti a hamburgerzsemléket, íme az útmutató Martha Stewarttól

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése